Csak komolyan

Csilla szerint túl feszes és túl komoly vagyok. Szerinte el kéne engednem magam és engedjem, hogy a vidám és spontán énem felbukkanjon. A következő kép majd ilyen lesz. Ez még a komolyabbik Sika :)

És ez vagyok ma...

Down memory lane...

fel evtized

Itt már 5 éves vagyok, és nagyon hasonlítok jelenlegi önmagamra...
Ja meg a már kezdek nagyobb lenni mint a torta :)

A kis család

Nézzétek csak mennyire örültek már akkor nekem. Képzeljétek el most mekkora öröm vagyok a számukra :P azám...

A szüleim

Hát igen, ők a szüleim. A bájos, beszédes, melegszívű éedsanyám, Erzsébet ( a csaladnak Csöpke) és a csendes, de a számomra legjobb édesapa, András.

Így kezdődött minden

1986 márc. 23-án, a '86-os ev Virágvasárnapjan születtem. A szüleim az Orsolya nevet adták nekem, ami annyit jelent, hogy medvebocs. ( ez nem medve elnézéstkérő mód, hanem igazi kismedve). Orsolya volt a nevem, de nagyjábol Cincóka néven futottam.
A névadásom érdekes sztori: eredetileg Zsoltnak indultam. Édesapám megtöltötte a buszt a munkahelyére menet, hogy fia lesz es Zsolt lesz a neve. Volt egy backup név is , ha netán Zsolt kislány lesz : Andrea. Aztán egy csendes teéi estén édesapám fürödni ment. Gondolom brainstormingozhatott a kádban, mert egyszerre csak megszületett az ötlet: Orsolya...ha lány lesz, akkor Orsolya lesz.
Na és Orsolya lettem. És ez az első szülinapom...