Mindig azzal piszkálják a szülőket, hogy vajon melyikükhöz is hasonlít a gyerek. Persze mindketten azt szeretik hallani, hogy hozzá hasonlít, és nagyon felhaborodnak, ha valaki ellentmond nekik. Ha a gyerek is beszáll ebbe a vitába, akkor komplikálódik a helyzet.
Akár nálunk...
Gyerekkoromba mindenki azt híresztelte, hogy kiköpött apja. Szegény anyukám el kellettt fogadja, hogy senki se látta úgy, hogy őrá hasonlítok. Ahogy nagyobb lettem én is bosszantani kezdtem anyut, hogy bizony valóban apa leanya vagyok és csöppet sem hasonlítok anyára.
Most azonban , anya minden leánykori képe, mintha az enyém lenne. Én szeretem azt hinni, hogy anyára is, és apára is egyformán hasonlítok. Apának fekete haja van, anyának meg világosbarna, nekem meg a kettő között, sötétbarna hajam lett. Apának kicsi fekete szeme van, anyának nagy és világosbarna, nekem meg nagy és sötét. Apunak nagy és telt ajkai vannak, anyunak kicsi és vékony, nekem meg kicsi és telt lett. Ez így lett, hogy ne legyen harag :) De azért summa summarum mégiscsak inkább anyára hasonlítok ...
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu